5. rész Késő esti gonosz

A telefon hívás után szótlanul mentünk tovább.Nem tudom ki hívhatta Erwin-t, de nem is akarom. Úgy néz ki nem akarja, hogy tudjam. Persze jogos is. Mi közöm lenne nekem hozzá? Bár egy kicsit aggaszt az arca amit akkor vágott amikor beszélt vele. Bár gondolom az apjához meg az üzletéhez van köze. Biztos nehéz lehet neki, hogy őt is belerángatják az ilyenekbe.

-Desiree?-zavart meg a merengésemben.

-Igen?-kérdeztem mosolyogva.

-Valami baj van?

-Nem semmi csak gondolkoztam.

-Értem. Hol is tartottunk az előbb?

-Ott, hogy milyen régóta lakok itt. Én úgy emlékszem, hogy mindig is itt éltem, de a szüleim nem voltak hajlandók elárulni, hogy hány évesen kerültem az árvaházba.

-Ez miért érdekel?

-Csak azért, mert kíváncsi vagyok, hogy rögtön születésem után raktak az árvaházba vagy egy kicsivel később.

-És ez befolyásolna téged?

-Nem hiszem. Csak érdekel...Nézd itthon is vagyunk.-mutattam az utcánkra.

-Igen.Nos akkor majd hétfőn találkozunk.Szia!

-Szia!

Furcsa érzés fogott el amikor beléptem a házba.Úgy volt, hogy anya fönt lesz. Nem hibáztatom. Biztos fáradt volt és lefeküdt. Apa, pedig még nem ért haza. Az a furcsa érzés amikor úgy érzed, hogy figyelnek. Bárhova mentem nem múlt el. Még a spájzban sem, pedig ott nem volt ablak. Azt tartottam jónak, hogy hamar lefürdök és elmegyek aludni.De amint kiléptem az ajtóból elkezdett csörögni a telefon. És nem az enyém hanem a házé. Lesiettem a nappaliba és fölvettem.

-Halló,tessék?

-Szia! De aranyos hangod van! Biztos te vagy Desiree, igaz?-szólalt meg egy férfi.

-Ki maga?!

-Ejnye! Miért vagy ilyen dühös?

-Talán, mert egy idegen ember hívott fel hajnali háromkor!

-Jaj bocsánat, de csak ilyenkor tudok úgy beszélni veled, hogy nem hallgatnak le.

-Mi? Hogy érti ezt?

-Ó? Hát nem tudod? Vagy még nem mondták el? Ez érdekes.-mondta egy furcsa kacagással.

-Miről beszél?!

-Ez vicces lesz! Figyelj Desiree, mond meg a pasidnak, hogy nem sokára meg látogatom a várost. Ha lehet addig ő és a védenckéje maradjon a városban, oké? Megmondanád a kedvemért?

-Maga nagyon nagy tévedésben van! Nekem nincs pasim.

-Akkor Viktornak. Ahogy neked jobban tetszik. Mond meg neki, oké? Persze csak akkor, ha megbízol benne.

-Miért ne bíznák?

-Azért, mert ő tudja, hogy miről beszéltem, de nem mondja el neked!-mondta gúnyosan.

-Mi az amit nem tudok?!

-(A vonal megszakadt)

-Nem értem az egészet.

-Kicsim? Te vagy lent?

-Igen anya én!

-Mikor értél haza?

-Olyan húsz perce. Nem keltettelek fel, mert gondoltam fáradt voltál és azért aludtál el.

-Menj minél előbb aludni, oké? Én megyek vissza fekszem.
-Rendben!
Még is mi folyik itt? Ki volt ez? És mégis miről beszélt? Azt mondta, hogy Erwin tudja, de nem fogja elmondani. Szóval ő tud rólam valamit, amit én nem és nem mondja el. Miért nem? Nem értem az egészet! A férfi azt mondta, hogy adjam át az üzenetét Erwin-nek, de csak akkor, ha megbízom benne. Lehet, hogy ha elmondom akkor nem fogom előbb megtudni a titkot. Viszont, ha nem mondom el lehet, hogy gondot okozok. Megpróbálok feltételesen rákérdezni. Jobb, ha megyek aludni. A végén még apával is találkozok.
* Erwin szemszöge *
Amint beléptem a házba felkeltettem Adam-ot és Jerald-ot.

-Nem vagyunk kíváncsiak a koncertre!-mondta álmosan Jerald.
-Nyugi!Biztosaaan van valami jó oka.-szólalt meg Adam.
-Bocsi srácok, de ma nem fogtok többet aludni. Azonnal öltözzetek a "munka ruhátokba".
-Mi történt Viktor?
-Astor.
-Megtalált minket?
-Nem csak minket, de őt is! Hazafelé jöttünk amikor felhívott. De majd mindent elmondok keresés közben.Fel öltöztetek már?

Adam és Jerald:

-Igen főnők!-szólaltak meg egyszerre.
-Nagyszerű! Keressük meg Astor-t!